Bálint gazda centenáriuma

2019.04.29.

A

Szerző: Király Zoltán

Nem oly régen sokakat meglepő újsághír volt, hogy Budapest XVI. kerületi képviselő-testülete, a kormánypárti képviselők szavazataival  „elkaszálta” a Bálint-gazda, alias dr. Bálint György kertészmérnök  számára javasolt díszpolgári cím megítélését.

(Fotó: Bálint György, Forrás: Magyar Hang)

( Bálint György,  forrás: Magyar Hang)

Az egyik nemlegesen szavazó képviselő hölgy indoklásképpen úgy nyilatkozott, hogy Bálint György SZDSZ-es volt. Nem tudom hány esztendős Vincze Ágnes, ám fotója alapján fiatalnak tűnik még hozzám képest is, Bálint György 100 esztendejéhez képest meg igen csak „óvodás” korosztály. Ettől függetlenül persze azt sem tudhatom, milyen nagyszerű eredményeket, teljesítményt, élettapasztalatot tudhat magáénak az ifjú hölgy, ám, talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom – meg sem közelíti a Bálint Györgyét.

Hadd erősítsem meg ezen állításomat előbb egy amolyan magánügyi visszatekintéssel, majd pedig egy, a Gyuri bácsival (is) közösen „művelt” televíziós-szakmai történettel.

A magánügyi az édesapámról szól, aki már hatvan esztendős volt, amikor én a világra jöttem. Ő viszont még a boldog „ferencjóskai” békeidőben született, az akkori millenniumi időkben virágzó magyar honban serdült fel, s a XX. század első évtizedében  szerezte meg a tanítói oklevelét a kiskunfélegyházi Tanítóképzőben. (Tanító-tanoncként anyai nagyszüleimnél volt kosztos diák.)

1 1

( Király Ferenc gazdasági iskolai igazgató, Nagykörű, Szolnok megye, 1941. Forrás: családi archívum.)

Már fiatal felnőttként élte meg az első világégést, a Monarchia, s evvel együtt a magyar királyság megszűnését, az „őszirózsás forradalmat”, az azt követő vörös- és fehérterrort, no meg persze a trianoni traumát is el kellett viselnie. Ezekkel együtt, s mindezek ellenére, a húszas évek első felében még „összehozott” egy gazdasági tanári egyetemi diplomát. Nagykörűben és Kisújszálláson is tangazdasági igazgatóként dolgozott, tanított a két világháború között. Régi vágású konzervatív pedagógus volt. (Apaként pedig rendkívül szigorú, de mindig nagyon következetes, és emberien igazságos.)

No meg valamiféle újságírói vénával is meg volt áldva, hiszen a harmincas években – pedagógusi munkája mellett – rendszerese írogatott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei lapokba, s gazdakörökbe is járt előadásokat tartani, mindenféle jó tanácsot adva a földművelő, állattartó gazdáknak.

S itt jönne a párhuzam, mert ugyanis, amikor 1981-ben (vagy ’82?) elkezdődött az akkor még egyetlen „királyi televízióban”, az MTV-n az „Ablak” c. műsorunk, benne Bálint Gyuri bácsival, sokszor gondolhattam az édesapámra. Ő anno ugyanazt tette, mint Gyuri bácsi, csak akkor még nem volt televízió.

Akkor tehát essék szó a közösen művelt televíziós-szakmai „termésünk”-ről az Ablak c. közéleti, szolgáltató magazin műsorról, amelyet kezdetekben kéthetente, majd – sikeressége okán – hetente, pénteken 18 órától élő adásban sugárzott a Magyar Televízió.

Ne érzékenyüljön el annyira a kedves korombeli olvasó, tudom, tudjuk: az egy nagyon kedvelt, nézett műsor volt a 80-as években. Többek között a most 100 esztendős, a Budapest XVI. kerület képviselő- testülete által a díszpolgári címtől „megóvott” Bálint gazda jóvoltából is.

FOTO:Fortepan — ID 56373

( Bálint György Kóthy Judit szerkesztővel az Ablak adásban, forrás: Fortepan — ID 56373)

S hogy nem csak a magam korosztálya emlékezetében maradt meg kedvelt/nézett műsorként, azt mi sem igazolja jobban számomra, mint az, hogy még manapság is fölismernek olyan mai középkorúak, akikről kiderült: kiskölökként a szüleikkel együtt ültek a tévé előtt – „péntek este 6 órától az egész család” – nézték az adást, s onnan emlékeznek rám(is). Egyébiránt akkor több, mint három és fél millióan nézték hetente az Ablakot, ami azért jelenthetne valamit ezeknek a mai közszolgálati és kereskedelmi televízióknak is. Elnézést, hogy „visszatekintettem” a mai időkre, persze, hogy nem a múltból akarok ítélkezni a mai szakmai silányságokról, hanem csak az akkori Ablakról szólok, ami egy nagyszerű szakmai munka volt számomra.

( Ablak stábértekezlet, forrás : saját archívum.)

A kezdetektől fogva a mi műsorszerkesztői filozófiánk – 1985-től pedig az én ebből a műsorból is építkező országgyűlési képviselői meggyőződésem is – az volt, hogy számunkra nincsenek nagy és kis  ügyek. Ügyek vannak. Erről szólt ez a műsor, s én (is) nagyon szerettem benne dolgozni.

Ennek a műsornak ugyanis nem csak szakmai színvonala, hanem amolyan szakmai bája is volt. Csak egyetlen példát mondok. Déri János – Isten nyugosztalja – volt a műsorvezető a budapesti stúdióban, meg persze a két vidéki, a pécsi és a szegedi helyszín is élt. Akkortól már nem csak Budapesten fogadtak nézői telefonhívásokat, véleményt, hozzászólást, hanem a két vidéki stúdióba is telefonálhattak a nézők. Beindult az adás. Déri Jancsi átkötött hozzám Szegedre, s én elmondtam, hogy „Most már nálunk is van telefonhívási lehetőség; itt ül mellettem Gellérffy Károly kollégám… Bocsánat, Gellérffy János kollégám… Elnézést kérek… No megvan, Gellérffy László kollégám, aki fogadja Dél-alföldi nézőink hívását.” Vissza a szó a budapesti stúdióba, s Déri János reakciója (a bakira): „Köszönjük szépen Király Zolinak a névsorolvasást.”

Visszatérve a mába, nos, én nem köszönöm meg a XVI. kerületi önkormányzati képviselőknek megtagadó döntésüket. Annál inkább nem, mert – talán a fentiekből kitetszik – ezen döntésükkel egy  kicsit az én édesapám emlékét is megbántották.

Király Zoltán

0
0
0
Close Menu